Tegnap olyan éjfél környékén aludhattunk el a lányokkal, mert kicsit elbeszélgettünk. Ma pedig.... hát 4-kor keltünk. Vagyis keltettek. Igen, jó kis reggeli szívatás. Úgy tűnik ez végig ilyen lesz. Sajnos. Na mindegy. Szóval pontban 4 órakor valami harangozás félét hallottunk, de olyan hangosan, hogy egyből kipattant mindenki az ágyból. Ez lesz ugyanis a "hívózene". Mindenki kikászálódott az ágyból és siettünk is az étkező fele. Átöltözni nem volt időnk, de meg is bántuk. Mindenki fel volt öltözve normális ruhába, kivéve én is a szobatársaim. Hát miért is ne kaptunk volna büntetést?? Remek, nagyon örültünk, neki így hajnalok hajnalán. Egyébként én nem voltam fáradt, megszoktam már, hogy keveset alszom. A büntetés az volt, hogy át kellett öltöznünk fürdőruhába ( kicsit..nagyon is hűvös volt még 4 órakor ) és a többiek sorba állhattak, hogy MINKET megdobhassanak vízi bombával. Pompás. Tényleg örültem is neki, mert előhozott belőlem egy régi, kellemes emléket. Tavaly nyáron a régi osztálytársaimmal voltunk táborozni a Balatonnál és fantasztikus idő volt. Nem is csoda, hogy ment a vízi pisztolyozás, vízi bombázás ezerrel. A fiúk szívatták a lányokat, ami miatt a legtöbben sikongattak. Én örültem neki ( visszagondolva ), mert az élmény örökre meg fog maradni, annyira jól éreztük magunkat! Visszatérve a büntetésre. 20 percig ott kellett állnunk és utána mehettünk mi is reggelizni. Croissant és egy kis kakaó volt. Meglepően finom.
A mai program egy kis túrázás volt, hogy kellőképpen kifárasszanak ( ha ez még nem történt volna meg.. ). Ketté osztották a tábort. Mi voltunk az első turnus, így összekészülődtünk, bepakoltunk egy kis innivalót meg kekszeket é már indultunk is.
- Egyébként, Léna, te sportolsz valamit? - érdeklődött Tom.
- Nem. A fotózás, meg a többi hobbim elveszi az időm nagy részét.
- Szuper! Képzeld, én teniszezek. Mi lenne, ha egyszer lejönnél velem a pályára és kipróbálnád?
- Hát.. Nem is tudom. - tulajdonképpen igen is tudtam, semmi kedvem nem volt menni, még több időt tölteni vele.
- Na, tök jó lesz! - erősködött.
- Jó, majd talán kipróbálom.
Nemsokára megálltunk egy kicsit pihenni, mikor már mindenki kezdett kitikkadni. Kihasználtam az alkalmat és odamentem a lányokhoz, hogy végre megismerkedhessek velük.
- Sziasztok, Léna vagyok. Még nem volt alkalmunk megismerkedni egymással. Titeket hogy hívnak?
- Laura vagyok. És a c osztályba fogok menni. - mosolygott.
- Én Eszti vagyok, leendő a-s.
- Én pedig Regi, b osztályos.
- Okés, próbálom memorizálni a neveteket. Eleinte még nem biztos, hogy menni fog, mert nem vagyok jó ebben. - nevettem - Egyébként én is b-s leszek. Téged mi miatt vettek fel Regi? - indulnunk kellet, úgyhogy út közben folytattuk a beszélgetést Regivel.
- A rajzolás miatt. Imádok rajzolni, ezért nagyon örülök, hogy bekerültem az osztályba.
- Mutatsz majd pár rajzot? Én is szoktam rajzolgatni, de nem hinném, hogy annyira jól megy, mint neked. Engem a fotózás miatt vettek fel.
- Persze, szívesen. És te Pesten laksz? Vagy koleszos leszel?
- Most költöztünk ide. Nem leszek koleszos.
- Értem. Én sem. - mosolygott rám.
Még vagy egy órát gyalogoltunk és visszaérkeztünk a tábor helyszínére. Leváltottuk a többieket. Az ebédlőben.. Először megettük a kaját ( rántott hú, rizs - nyami ), majd lementünk a strandra. Ott volt egy pár feladat, majd 2 óra szabad program. Éljen!!
- Sziasztok lányok, van kedvetek kakasviadalozni? - jött oda Bence, Dávid és Ricsi.
- Én szívesen megyek. - mondtam, majd félrepillantottam a lányokra. Ők is igent mondtak és megindultunk a víz felé.
- Na ki akar kezdeni? - érdeklődött Ricsi - Léna jössz a nyakamba?
- Ömm, persze. - igazából szívesen választottam volna Dávidot, vagy esetleg Bencét, de mindegy.
Regi ment Bence nyakába, és ezzel elkezdődött a harc. Húzkodtuk egymást rendesen, egy tíz percig biztos elvoltunk, mikor végre sikerült kibillentenem Regit az egyensúlyából és a vízbe zuhant. Nyertünk!! Lejátszottunk még pár menetet, majd mikor kifáradtunk elmentünk a közeli büfébe jégkrémet venni. A fiúk olyan rendesek voltak, hogy meghívtak minket. Visszamentünk a cuccainkhoz kezünkben a vásárolt darabbal, leültünk és beszélgettünk. Nemsokára vissza kellett menni a táborba, így vége szakadt a diskurzusnak. Megvacsoráztunk, és vége is volt a mai napnak. El kellett kezdeni a tusolás, meg a hasonló dolgokat... Éppen indultam a tusoló fele, amikor belebotlottam Dávidba.
- Ó, szia Léna! Merre tartasz?
- A tusoló fele. Remélem még nincs ott senki. És te?
- Én is. Pedig tuti van már sor. Csak 4 tusoló van.
- Ne is mond. - közben odaértünk - Jesszus, elég nagy a sor. Vagy húszan állnak ott. Azt hiszem, majd visszajövök később.
- Várj, veled megyek! Ha nem gond... Nálunk is elég nagy.
- Nem, persze.
- Te melyik osztályba mész?
- B. A fotózás miatt vettek fel, de rajzolni is szeretek. Te?
- Szintén. B és fotózás. - mosolygott - Hogy tetszik a tábor? Párszor már megszívattak. - nevetett ki engem.
- Hát igen. Azon kívül jó, szereztem barátokat. A szívatást viszont nem kedvelem.
- Azt meghiszem. Talán, ha nyugodtabb lennél és jobban figyelnél a szabályokra, akkor nem kerülnél bajba.
- Bocs, de az nem az erősségem. És tudod azt csinálok, amit akarok.
- Jó, nyugi, csak vicceltem. Én sem vagyok az a csöndes srác.
- Hát eddig még nem nagyon tűntél ki a tömegből. - cukkoltam.
- Akkor majd csak figyelj! - kacsintott, azzal hirtelen felállt és elment. Pár perc múlva vissza is jött.
- Mégis mit csináltál? - értetlenkedtem.
- Nemsokára megtudod.
Hirtelen ordibálásra lettünk figyelmesek. A faházak felől jött a hang. Oda is hívtak mindenkit a gyülekezőhelyre.
- Ki volt az az idióta, aki tönkretette négyünk mobiljait? Be se kapcsolnak! - értetlenkedett az egyik szervező.
- Léna és mellette. Ne nevessetek! Azt hiszem ti voltatok! Fáradjatok ki! - utasított Tom.
- De én nem csináltam semmit. - szabadkoztam.
- Nincs kifogás! Úgy látom jöhet egy újabb bünti. Aki 7-et összegyűjt, ugye tudjátok, haza küldjük? Léna, neked pedig ez a harmadik.
- Tudom, de most tényleg nem csináltam semmit. Az egész Dávid műve. - pillantottam rá, könyörgőre véve, hátha megsajnál.
- Igen, Lénának ehhez semmi köze. Tényleg én csináltam. De meg tudom javítani.
- Hm. Léna, ezt most megúsztad. Dávid, te pedig most rögtön tedd jóvá. És mehetsz. - utasítgatott Tom. Eléggé lesajnáló pillantást vetett rám...Pedig nemrég még tök jól elbeszélgettünk.
A balhé után már tényleg takarodó volt, mindenki ment a faházakba.
2014. július 9., szerda
2014. július 7., hétfő
Augusztus 24. csütörtök 2/2
A buszon beültem Tomi mellé, csak sajnos előre, mert nekik még valamit meg kellett beszélniük a szervezőkkel a mai programról. Bevallom kicsit hallgatóztam és elvileg lesz vizes póló verseny, meg ki a legfestékesebb ( ?! ) verseny. Mindössze ennyit tudtam kivenni belőle a nagy hangzavar miatt, ami a buszban keletkezett. A második az mondjuk elég érdekesen hangzik mit ne mondjak... Kíváncsi leszek pontosan mit is kell majd csinálni.
- Na, Léna, végre szabadultam. Mesélj valamit magadról.
- Ööö, mit mondjak? Mire vagy kíváncsi?
- Hát, mondjuk, hogy honnan jöttél, miket szeretsz csinálni meg ilyesmik. - töprengett - Aztán majd én is mesélek. - húzta félmosolyra a száját, ami mit ne mondjak elég jól állt neki.
- Oké. Egy eldugott kis falucskából jöttem, az iskola miatt költöztünk ide Pestre, tehát a környék még új nekem. Kikapcsolódásképpen otthon mindig bicikliztem, mert az engem megnyugtat. És van egy idegesítő bátyám, Erik.
- Képzeld én is szeretek biciklizni. - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
- Ja és egyébként a fotózás miatt vettek fel, de szeretek rajzolni és gitározni is. - tereltem a szót, vélhetőleg feltűnően, mert felnevetett - Te mi miatt kerültél be? - kerülgettem tovább az előbbi helyzetet.
- Én is fotózás. És minden évben szokott lenni olyan óra, amikor az egyel idősebbek tanítják a fiatalabbakat az adott szakra. Lesz közös óránk - kacsintott - Majd megkérem, hogy hadd tanítsalak téged!
- Köszi, nem szükséges. - ismét felnevetett. Jó tudni, hogy ilyen humoros vagyok.
- Alakul az majd még. - most fogalmam sincs, hogy ezzel mire célzott, de azért halvány sejtésem van róla. És nem nagyon örülök neki.
Nemsokára meg is érkeztünk a tábor helyszínére. A környék csodaszép volt, csak az idővel volt gondom. A hőmére szinte súrolta a 35 fokot, konkrétan meg lehetett főni. Mindenki nyüzsgött a buszok körül a csomagja után kutatva. Mivel nekem ( úgy gondolom ) van egy kis eszem, megvártam míg a többiek végeznek. Volna. Megvártam volna. Tomi jött oda hozzám két bőrönddel. Odahozta az enyémet is.
- Köszi. - pillantottam a bőröndökre - Megoldottam volna.
- Inkább örülj neki. Na gyere, mert lemaradunk a többiektől. Most fogják mondani a szobabeosztást. Az étkezőben van a megbeszélés.
Bebattyogtunk az étkezőbe. Átlagosan nézett ki. Sok - sok asztal, sok -sok székkel, mint a menzán. Elhelyezkedtünk és el is kezdődött...
- Na, figyeljen mindenki - kezdte egy magas, szőke lány - Most el fogom mondani a szobabeosztásokat, de előtte még elmondok pár fontos dolgot. - és kezdődött a véget nem érő rész - Szóval, üdvözlök mindenkit a 2014-es gólyatáborban, remélem jól fogjátok magatokat érezni! Pár fontos tudnivaló. Lesz egy úgynevezett hívóhang, amit ha hallotok azonnal ide kell jönnötök az étkezőbe. Ezt most bemutatjuk nektek. - és elindították a létező legborzalmasabb zenét... a gangnam style-t.
Azt hiszem a végére elegem lesz belőle. Mint mindenkinek. - Ilyenkor lehet, hogy vetélkedőre hívunk titeket, de lehet, hogy ebédelni. Tehát figyeljetek! - a további mondandóját nem írnám le, mert borzasztóan unalmasra sikeredett. Nem akarlak titeket halálra untatni. Így is elég, hogy kb. 100 gyerek szenved miatta. Mindenféle olyan dolgot lehetett hallani, hogy ne csináld ezt, meg ne csináld azt, figyeljetek erre, bla, bla, bla. Aztán végre elmondta, mit fogunk ma még csinálni. - Mivel nagyon jó ma az időjárás, úgy döntöttük megtartjuk a vizes póló versenyt és a legfestékesebb versenyt. Többre már nem hinném, hogy lesz időnk, ha mégis mondom mi lesz.
Csapatok szerint szétszedtek minket és egyszerre két csapat versenyzett. Minden csapat kapott 10 vödör vizet és két percnyi időnk volt a feladatra. A lényeg az volt, hogy aki a legvizesebb volt az adott csapatból az szállt majd harcba a többi csapat nyertese ellen. Tehát először mindenki egymás ellen volt. A mi csapatunkból én kerültem ki győztesként. Tomnak köszönhetően... Mivel elárultam, neki, hogy utálom az ilyesfajta játékokat ( kár volt, most már tudom ), direkt rám löttyintett egy egész vödör vizet. Plusz még párat. Igen, elvette a többiektől is..
Minden csapatból kiválasztották a nyertest. Most 8 ember kapott összesen 10 vödröt. El kellett venni egymás elől.. Aminek én persze nem nagyon örültem. Így hát úgy döntöttem csak állok nyugodtan, nem akartam másokat lökdösni, csak azért, hogy ÉN vizes legyek. Még mit nem! A lila csapat nyert. Engem pedig megbüntettek, amiért nem csináltam normálisan a feladatot. Na kösz szépen. Szóval az volt a büntetésem, hogy odamentünk a parthoz ( csak én fürdőruhában ) és beledobtak... a jéghideg vízbe, mert addigra már esteledett és amiatt hűlt ki. Na kösz mindenkinek, mintha nem lettem volna így is elég vizes. De fátylat rá, gondoljunk a jóra! Jöhet a festékes verseny! Jipíí! De komolyan, azt már tényleg várom. Kíváncsi vagyok rá és közel áll hozzám a rajzolás meg a festés és hát azért van benne festék. Majd meglátjuk tényleg örülni fogok e neki.
- Figyelem vízi csirkék! - hangzott a nem túl kedves megilletés az előző feladat miatt - Most következik a ki lesz a legfestékesebb verseny! - kezdte, közben félrepillantottam és megláttam egy óriási gyerekmedencét.. kezdtem rosszat sejteni - Látjátok ott azt a medencét?
- Igen? - hallatszott a tömeg válasza.
- Remek! Ugyanis a feladat az, hogy ismét két csapat lesz együtt. Mint az előbb. És bele kell vetnetek magatokat a medencébe, amit megtöltöttünk festékkel. Hemperegjetek, forogjatok, dagonyázzatok kedvetekre, mint a malacok. - és erre gúnyos nevetés hallatszott halkan, a szervezőcsoport felől - Szintén két perc áll rendelkezésetekre! A kék és a fehér csapat kezd. Fáradjatok a medence köré és amikor azt mondom start indulhat!
Mindenki odasereglett a medence köré. Mi pedig a rajtra vártunk. És akkor hallatszott a sípszó és a start felkiáltás. Mindenki próbált belefetrengeni, hogy ő nyerjen, de persze nem volt annyi hely. Én ( mint általában ) nem fértem hozzá, mert túl lassan reagáltam a startra így nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Aztán felelevenítve előbbi büntetésemet odafurakodtam és sikerült elfeküdnöm a medencében. És akkor megszólalt a síp, ami azt jelentette: lejárt az idő. A végér még a hajam ( de komolyan !! ) is festékes lett! De ahogy körülnéztem megnyugodtam. Voltak, akik nálam sokkal rosszabbul néztek ki. Nem is kevesen. Kihirdették a nyerteseket és jöhettek a következők. Amikor láttam őket, csak akkor döbbentem rá, mekkora káosz van a medence környékén. Mindenki lökdöste egymást, hogy odaférjen. Valaki még ki is esett a medencéből. Volt, aki a végére úgy nézet ki, hogy.... hogy alig látszott az eredeti bőrszíne !!! És most nem viccelek! Kicsit, na jó, túlságosan is komolyan vették a dolgot. De hát az ő bajuk, hogy hogyan mossák le magukról. És hogy a hajamból hogyan mosom ki? Hát.. még az is lehet ki se jön.
Mikor mindenki végzett elmehettünk tusolni. Én szerencsére még előbb kisurrantam Tommal ( ne mondjatok semmit ! ) így kényelmesen végeztem, mire ők odaértek. És ! Sikerült kimosnom a hajamból is! Mekkora király vagyok már! Ja és a félreértések elkerülése miatt azt hozzátenném, nem együtt zuhanyoztunk, csak elkísért! Utána még volt egy óra szabadidőnk. Miután kiosztották a szobabeosztást. Szerettem volna megismerkedni a lányokkal, akikkel egy házikóba kerültem, de Tom lerázhatatlan volt. Végül azért hagyta hogy kicsit beszélgessek velük. Egész jó fejek a lányok!
- Na, Léna, végre szabadultam. Mesélj valamit magadról.
- Ööö, mit mondjak? Mire vagy kíváncsi?
- Hát, mondjuk, hogy honnan jöttél, miket szeretsz csinálni meg ilyesmik. - töprengett - Aztán majd én is mesélek. - húzta félmosolyra a száját, ami mit ne mondjak elég jól állt neki.
- Oké. Egy eldugott kis falucskából jöttem, az iskola miatt költöztünk ide Pestre, tehát a környék még új nekem. Kikapcsolódásképpen otthon mindig bicikliztem, mert az engem megnyugtat. És van egy idegesítő bátyám, Erik.
- Képzeld én is szeretek biciklizni. - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
- Ja és egyébként a fotózás miatt vettek fel, de szeretek rajzolni és gitározni is. - tereltem a szót, vélhetőleg feltűnően, mert felnevetett - Te mi miatt kerültél be? - kerülgettem tovább az előbbi helyzetet.
- Én is fotózás. És minden évben szokott lenni olyan óra, amikor az egyel idősebbek tanítják a fiatalabbakat az adott szakra. Lesz közös óránk - kacsintott - Majd megkérem, hogy hadd tanítsalak téged!
- Köszi, nem szükséges. - ismét felnevetett. Jó tudni, hogy ilyen humoros vagyok.
- Alakul az majd még. - most fogalmam sincs, hogy ezzel mire célzott, de azért halvány sejtésem van róla. És nem nagyon örülök neki.
Nemsokára meg is érkeztünk a tábor helyszínére. A környék csodaszép volt, csak az idővel volt gondom. A hőmére szinte súrolta a 35 fokot, konkrétan meg lehetett főni. Mindenki nyüzsgött a buszok körül a csomagja után kutatva. Mivel nekem ( úgy gondolom ) van egy kis eszem, megvártam míg a többiek végeznek. Volna. Megvártam volna. Tomi jött oda hozzám két bőrönddel. Odahozta az enyémet is.
- Köszi. - pillantottam a bőröndökre - Megoldottam volna.
- Inkább örülj neki. Na gyere, mert lemaradunk a többiektől. Most fogják mondani a szobabeosztást. Az étkezőben van a megbeszélés.
Bebattyogtunk az étkezőbe. Átlagosan nézett ki. Sok - sok asztal, sok -sok székkel, mint a menzán. Elhelyezkedtünk és el is kezdődött...
- Na, figyeljen mindenki - kezdte egy magas, szőke lány - Most el fogom mondani a szobabeosztásokat, de előtte még elmondok pár fontos dolgot. - és kezdődött a véget nem érő rész - Szóval, üdvözlök mindenkit a 2014-es gólyatáborban, remélem jól fogjátok magatokat érezni! Pár fontos tudnivaló. Lesz egy úgynevezett hívóhang, amit ha hallotok azonnal ide kell jönnötök az étkezőbe. Ezt most bemutatjuk nektek. - és elindították a létező legborzalmasabb zenét... a gangnam style-t.
Azt hiszem a végére elegem lesz belőle. Mint mindenkinek. - Ilyenkor lehet, hogy vetélkedőre hívunk titeket, de lehet, hogy ebédelni. Tehát figyeljetek! - a további mondandóját nem írnám le, mert borzasztóan unalmasra sikeredett. Nem akarlak titeket halálra untatni. Így is elég, hogy kb. 100 gyerek szenved miatta. Mindenféle olyan dolgot lehetett hallani, hogy ne csináld ezt, meg ne csináld azt, figyeljetek erre, bla, bla, bla. Aztán végre elmondta, mit fogunk ma még csinálni. - Mivel nagyon jó ma az időjárás, úgy döntöttük megtartjuk a vizes póló versenyt és a legfestékesebb versenyt. Többre már nem hinném, hogy lesz időnk, ha mégis mondom mi lesz.
Csapatok szerint szétszedtek minket és egyszerre két csapat versenyzett. Minden csapat kapott 10 vödör vizet és két percnyi időnk volt a feladatra. A lényeg az volt, hogy aki a legvizesebb volt az adott csapatból az szállt majd harcba a többi csapat nyertese ellen. Tehát először mindenki egymás ellen volt. A mi csapatunkból én kerültem ki győztesként. Tomnak köszönhetően... Mivel elárultam, neki, hogy utálom az ilyesfajta játékokat ( kár volt, most már tudom ), direkt rám löttyintett egy egész vödör vizet. Plusz még párat. Igen, elvette a többiektől is..
Minden csapatból kiválasztották a nyertest. Most 8 ember kapott összesen 10 vödröt. El kellett venni egymás elől.. Aminek én persze nem nagyon örültem. Így hát úgy döntöttem csak állok nyugodtan, nem akartam másokat lökdösni, csak azért, hogy ÉN vizes legyek. Még mit nem! A lila csapat nyert. Engem pedig megbüntettek, amiért nem csináltam normálisan a feladatot. Na kösz szépen. Szóval az volt a büntetésem, hogy odamentünk a parthoz ( csak én fürdőruhában ) és beledobtak... a jéghideg vízbe, mert addigra már esteledett és amiatt hűlt ki. Na kösz mindenkinek, mintha nem lettem volna így is elég vizes. De fátylat rá, gondoljunk a jóra! Jöhet a festékes verseny! Jipíí! De komolyan, azt már tényleg várom. Kíváncsi vagyok rá és közel áll hozzám a rajzolás meg a festés és hát azért van benne festék. Majd meglátjuk tényleg örülni fogok e neki.
- Figyelem vízi csirkék! - hangzott a nem túl kedves megilletés az előző feladat miatt - Most következik a ki lesz a legfestékesebb verseny! - kezdte, közben félrepillantottam és megláttam egy óriási gyerekmedencét.. kezdtem rosszat sejteni - Látjátok ott azt a medencét?
- Igen? - hallatszott a tömeg válasza.
- Remek! Ugyanis a feladat az, hogy ismét két csapat lesz együtt. Mint az előbb. És bele kell vetnetek magatokat a medencébe, amit megtöltöttünk festékkel. Hemperegjetek, forogjatok, dagonyázzatok kedvetekre, mint a malacok. - és erre gúnyos nevetés hallatszott halkan, a szervezőcsoport felől - Szintén két perc áll rendelkezésetekre! A kék és a fehér csapat kezd. Fáradjatok a medence köré és amikor azt mondom start indulhat!
Mindenki odasereglett a medence köré. Mi pedig a rajtra vártunk. És akkor hallatszott a sípszó és a start felkiáltás. Mindenki próbált belefetrengeni, hogy ő nyerjen, de persze nem volt annyi hely. Én ( mint általában ) nem fértem hozzá, mert túl lassan reagáltam a startra így nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Aztán felelevenítve előbbi büntetésemet odafurakodtam és sikerült elfeküdnöm a medencében. És akkor megszólalt a síp, ami azt jelentette: lejárt az idő. A végér még a hajam ( de komolyan !! ) is festékes lett! De ahogy körülnéztem megnyugodtam. Voltak, akik nálam sokkal rosszabbul néztek ki. Nem is kevesen. Kihirdették a nyerteseket és jöhettek a következők. Amikor láttam őket, csak akkor döbbentem rá, mekkora káosz van a medence környékén. Mindenki lökdöste egymást, hogy odaférjen. Valaki még ki is esett a medencéből. Volt, aki a végére úgy nézet ki, hogy.... hogy alig látszott az eredeti bőrszíne !!! És most nem viccelek! Kicsit, na jó, túlságosan is komolyan vették a dolgot. De hát az ő bajuk, hogy hogyan mossák le magukról. És hogy a hajamból hogyan mosom ki? Hát.. még az is lehet ki se jön.
Mikor mindenki végzett elmehettünk tusolni. Én szerencsére még előbb kisurrantam Tommal ( ne mondjatok semmit ! ) így kényelmesen végeztem, mire ők odaértek. És ! Sikerült kimosnom a hajamból is! Mekkora király vagyok már! Ja és a félreértések elkerülése miatt azt hozzátenném, nem együtt zuhanyoztunk, csak elkísért! Utána még volt egy óra szabadidőnk. Miután kiosztották a szobabeosztást. Szerettem volna megismerkedni a lányokkal, akikkel egy házikóba kerültem, de Tom lerázhatatlan volt. Végül azért hagyta hogy kicsit beszélgessek velük. Egész jó fejek a lányok!
2014. július 6., vasárnap
Augusztus 24. csütörtök 1/2
Reggel szinte kipattantam az ágyból izgatottságomban, hogy kezdődik a tábor. Igen... Az órám 5:00-t mutatott. De nem volt kedvem visszaaludni, mert egyrészt nem is tudtam volna, annyira koncentráltam a közelgő eseményre, másrészt időbe telik míg összekészülődök lány létemre. Így komótosan leballagtam a konyhába, és meglepetésemre ott találtam aput is.
- Hát te? - érdeklődtem kedvesen.
- Valamiért nem nagyon tudtam aludni.. egész éjszaka. Tehát egész éjjel itt dekkoltam a nappaliban.
- Ó, értem. Hát én se nagyon tudtam. Kicsit izgulok a tábor miatt. - Hát erre apu nem mondott semmit. Tudni kell róla, hogy nem az az együtt érző típus, ráadásul ilyenkor mindig leblokkol, hogy mit mondjon. - Ömm, nem azért, de ilyenkor anyu meg szokott nyugtatni, hogy minden rendben lesz. - adtam tudtára a tényt.
- Bocs, de tudod, hogy ez nem az erősségem.
Még kicsit elcsevegtünk apuval, aztán mentem vissza a szobámba készülődni, hogy még véletlenül se késsem le a Balatonra induló buszt. Mert az szörnyű lenne számomra. Kimaradni egy ilyen élményből.. Nem is tudom milyen lehet annak, aki nem tud eljönni. Mindegy, annak is biztos jó lehet, hisz lehet, hogy egy nyaralás miatt nem tud eljönni.
~
~
~
Elindultunk a suli fele anyuval, mert onnan indul a busz. Az út mindössze 5 perces volt, nekem pedig kavarogtak a fejemben a gondolataim. Végig azon járt az agyam, hogy nehogy én legyek a kiközösített. A régi sulimban is szinte mindenki megutált év végére egy rossz pletyka miatt, amit Evelin terjesztett rólam. De most, most szerencsére nem lesz itt, és legalább emiatt nem kellett aggódnom. Nem fognak miatta elítélni, és remélem senki nem lesz ellenségem... Nemsokára meg is érkeztünk a sulihoz. Egy kedves srác fogadott minket, aki körülbelül 10.-esnek nézhetett ki.
- Jó napot, szia! Gondolom a gólyatábor miatt jöttek, a bőröndből ítélve. Megmutatom merre kell menni. - mosolygott.
- Köszönjük fiatalember, ez igazán kedves öntől! - mosolygott anyu is, amire én csak egy amolyan "menj már el, innentől meg leszek egyedül is, köszi" pillantást vetettem. Szerencsére megértette és rögtön reagált is rá. - Most itt hagylak kicsim, nekem már mennem kéne. Viszlát! - köszönt el és a kicsim rész kicsit kellemetlenül érintett a srác előtt, aki amúgy irtó helyesen nézett ki.
- Na, akkor gyere. Egyébként, hogy hívnak? - érdeklődött kedvesen.
- Léna vagyok. Te pedig...
- Tomi - húzta félmosolyra a száját, amiért odavoltam. ♥ - Izgulsz már?
- El sem tudod képzelni. -nevettem.
- Nyugi, anno én is nagyon izgultam. Nem lesz semmi gond, buli lesz az egész. Leginkább idősebb diákok lesznek segítőként és táborvezetőként, tanár alig. Ez is egy pozitívum benne. Köztük én is megyek. - Ha a többi segítő is ilyen helyes, mint ő akkor tuti elleszek :)
Közben megérkeztünk a tornaterembe, ahol a gyülekező volt. Odabattyogtunk az asztalok fele. Osztályok szerint kellett sorba állni, így én a 9.b osztályt céloztam meg. Az a osztály az írói, a b a fotós és rajz, a c pedig a zenei tehetségek osztálya.
- Na mi van Tomi, felszedtél egy gólyát? - humoroskodott Tomi egyik haverja ( időközben kiderült, Patrik ), ami miatt egy kicsit elvörösödtem.
- Nem, csak segítettem neki idetalálni. Melyik osztályba mész? - fordult felém?
- 9.b
- Oké, akkor hozok neked onnan egy karkötőt - és el is ment, ott hagyva "kedves" barátjával Patrikkal.
- Hogy hívnak gólyuci? - vigyorgott.
- Léna vagyok.
- Na, tessék. A kék csapatban leszel.
- Köszi. Mi alapján lettünk beosztva?
- Össze-vissza az ismerkedés miatt. A lényeg csak az volt, hogy minden csoportban legyen legalább egy zenész, rajz, fotós és írói tehetség. 15 fős csapatokban lesztek és mindegyik csoportnak lesz egy vezetője. Pont én leszek a kékekkel.
- Értem. Legalább lesz egy ismerős.
- Nem ismersz senkit?
- Sajnos nem. Most költöztünk ide a suli miatt, a barátaim mind a kis falucskában maradtak, ahonnan jöttem.
- Ja. De az se baj, össze fogsz haverkodni sok mindenkivel, higgy nekem! Buli lesz. Lassan viszont indulnak a buszok, úgyhogy indulás.
- Hát te? - érdeklődtem kedvesen.
- Valamiért nem nagyon tudtam aludni.. egész éjszaka. Tehát egész éjjel itt dekkoltam a nappaliban.
- Ó, értem. Hát én se nagyon tudtam. Kicsit izgulok a tábor miatt. - Hát erre apu nem mondott semmit. Tudni kell róla, hogy nem az az együtt érző típus, ráadásul ilyenkor mindig leblokkol, hogy mit mondjon. - Ömm, nem azért, de ilyenkor anyu meg szokott nyugtatni, hogy minden rendben lesz. - adtam tudtára a tényt.
- Bocs, de tudod, hogy ez nem az erősségem.
Még kicsit elcsevegtünk apuval, aztán mentem vissza a szobámba készülődni, hogy még véletlenül se késsem le a Balatonra induló buszt. Mert az szörnyű lenne számomra. Kimaradni egy ilyen élményből.. Nem is tudom milyen lehet annak, aki nem tud eljönni. Mindegy, annak is biztos jó lehet, hisz lehet, hogy egy nyaralás miatt nem tud eljönni.
~
~
~
Elindultunk a suli fele anyuval, mert onnan indul a busz. Az út mindössze 5 perces volt, nekem pedig kavarogtak a fejemben a gondolataim. Végig azon járt az agyam, hogy nehogy én legyek a kiközösített. A régi sulimban is szinte mindenki megutált év végére egy rossz pletyka miatt, amit Evelin terjesztett rólam. De most, most szerencsére nem lesz itt, és legalább emiatt nem kellett aggódnom. Nem fognak miatta elítélni, és remélem senki nem lesz ellenségem... Nemsokára meg is érkeztünk a sulihoz. Egy kedves srác fogadott minket, aki körülbelül 10.-esnek nézhetett ki.
- Jó napot, szia! Gondolom a gólyatábor miatt jöttek, a bőröndből ítélve. Megmutatom merre kell menni. - mosolygott.
- Köszönjük fiatalember, ez igazán kedves öntől! - mosolygott anyu is, amire én csak egy amolyan "menj már el, innentől meg leszek egyedül is, köszi" pillantást vetettem. Szerencsére megértette és rögtön reagált is rá. - Most itt hagylak kicsim, nekem már mennem kéne. Viszlát! - köszönt el és a kicsim rész kicsit kellemetlenül érintett a srác előtt, aki amúgy irtó helyesen nézett ki.
- Na, akkor gyere. Egyébként, hogy hívnak? - érdeklődött kedvesen.
- Léna vagyok. Te pedig...
- Tomi - húzta félmosolyra a száját, amiért odavoltam. ♥ - Izgulsz már?
- El sem tudod képzelni. -nevettem.
- Nyugi, anno én is nagyon izgultam. Nem lesz semmi gond, buli lesz az egész. Leginkább idősebb diákok lesznek segítőként és táborvezetőként, tanár alig. Ez is egy pozitívum benne. Köztük én is megyek. - Ha a többi segítő is ilyen helyes, mint ő akkor tuti elleszek :)
Közben megérkeztünk a tornaterembe, ahol a gyülekező volt. Odabattyogtunk az asztalok fele. Osztályok szerint kellett sorba állni, így én a 9.b osztályt céloztam meg. Az a osztály az írói, a b a fotós és rajz, a c pedig a zenei tehetségek osztálya.
- Na mi van Tomi, felszedtél egy gólyát? - humoroskodott Tomi egyik haverja ( időközben kiderült, Patrik ), ami miatt egy kicsit elvörösödtem.
- Nem, csak segítettem neki idetalálni. Melyik osztályba mész? - fordult felém?
- 9.b
- Oké, akkor hozok neked onnan egy karkötőt - és el is ment, ott hagyva "kedves" barátjával Patrikkal.
- Hogy hívnak gólyuci? - vigyorgott.
- Léna vagyok.
- Na, tessék. A kék csapatban leszel.
- Köszi. Mi alapján lettünk beosztva?
- Össze-vissza az ismerkedés miatt. A lényeg csak az volt, hogy minden csoportban legyen legalább egy zenész, rajz, fotós és írói tehetség. 15 fős csapatokban lesztek és mindegyik csoportnak lesz egy vezetője. Pont én leszek a kékekkel.
- Értem. Legalább lesz egy ismerős.
- Nem ismersz senkit?
- Sajnos nem. Most költöztünk ide a suli miatt, a barátaim mind a kis falucskában maradtak, ahonnan jöttem.
- Ja. De az se baj, össze fogsz haverkodni sok mindenkivel, higgy nekem! Buli lesz. Lassan viszont indulnak a buszok, úgyhogy indulás.
2014. július 5., szombat
Augusztus 23. szerda
Anyutól kaptam még ezt a naplót szülinapomra, de akkor még nem volt rá szükségem. Viszont most, hogy itt az új suli, gondoltam belekezdek és elviszem magammal a gólyatáborba is. Holnap kezdődik a tábor és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz... Lesznek e barátaim vagy valamilyen oknál fogva kiközösítenek? Remélem az előbbi.. Mert sokan mondják, hogy a közép suli az egyik legnagyobb buli az életben és rengeteg élmény megmarad belőle. Viszont, ha kiközösítenek, akkor tuti nem lesz nagy buli. Remélem jól fog elsülni a dolog..
Gondolatmeneteim közben elkezdtem pakolni a legfontosabb dolgokat a táborba. Ruhák, tisztálkodási cucc...stb. Már kezdett esteledni, amikor anyu kopogott.
- Kicsim, gyere, kész a vacsora! A kedvencedet csináltam, nutellás gombócot!
- Ú, nyamiii! Köszi anyu, már rohanok is! - kiabáltam a szobámból. Majd pár pillanat múlva kirontottam az ajtón, leszaladtam a lépcsőn és anyu nyakába ugrottam.
A tesóim elég döbbenten néztek rám.. Erik, a bátyám ezt szóvá is tette:
- Ne ugrálj úgy, mint egy bakkecske! Nem hinném, hogy a táborban ezt díjazni fogják! Meg nem hinném, hogy örülnél neki, ha első nap eltaszítanád magadtól a fiúkat! - oltott be kedvesen, anya pedig erre felkapta a fejét.
Anyuról azt tudni kell, hogy ezen a téren nagyon érzékeny. Még a bátyámnál is, aki már nemsokára 18 lesz.. Fogalmam sincs miért ilyen, de szerinte nem ez a legfontosabb dolog és mást, mint például a tanulást sokkal inkább előtérbe kell helyezni. Persze ezzel egyikőnk sem ért egyet, de hát ez van. Visszatérve Erikre.. túlzottan is szeret engem beégetni. És sajnos elég sokszor adok neki erre lehetőséget, mert alapvetően egy életvidám lány vagyok, már ha nem történik olyan dolog, ami miatt tényleg szomorkodnom kéne. Viszont nem szoktam szó nélkül hagyni, aminek meg is szokott lenni a következménye és mindig kitör a "háború"
- És elmondanád nekem, hogy ezzel miért is csináltam én rosszat? Ilyen a természeten, úgyhogy ha nem tetszik el is lehet menni - kakaskodtam.
- Khmm... Mivel én is fiú vagyok, tudom, hogy mi nem nagyon csípjük a csajokban azt, ha össze-vissza ugrándoznak és túlzásba viszik a nevetést. - égetett tovább.
Amint ezt kimondta, felálltam az asztaltól és ( mivel velem szemben ült ) rámásztam és elkezdtem volna ütlegelni, csak apu ránk ordított...
- Elég legyen már gyerekek! Nem hiszem el, hogy megint veszekedtem! Hát nem elég, hogy halálra dolgozom magamat miattatok, de még ezt is el kell viselnem? Szégyelljétek magatokat! Ha még egyszer meglátom, hogy megy a háború mindkettőtöknek szobafogság! - apu elég befolyásos a családban, meg amúgy is sikeres üzletember, így a szavai hallatára csönd telepedett az egész lakásra. Annyira, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett... De nem sokáig, mert apu másodpercek töredéke alatt lecsapta idegességében. Ezek után neki is láttunk az ebédnek.. Miután végeztünk, folytatódhatott is a csomagolás... Most már mindenkinek. Én már bepakoltam a táborba a cuccaimat, és jöhetett a következő bőrönd, a család többi tagja pedig elkezdte a rakodást. Jobban mondva anyu, mert a fiúk inkább meccset néztek. Körülbelül két percig, míg anya rájuk nem szólt. Szóval azért sürgölődött mindenki, mert elköltözünk. Pestre. Az iskolám miatt, meg apu is ott kapott munkát. A bátyámnak lesz a legnehezebb, mert az utolsó gimis évére megy át egy másik iskolába. Egy tökéletesen összeszokott társaságba. De nekem sem lesz könnyű megszokni az új környezetet. Egész eddig egy békés, nyugodt falucskában éltünk egy szép kertes házban. És fele annyira sem volt szennyezett a levegő, mint majd az új lakóhelyünkön lesz. Tiszta szmog az egész. És főváros lévén nagyon zsúfolt, amit én cseppet sem kedvelek. Igaz, a szüleim azt mondták, hogy egy nyugodtabb helyre megyünk, ahol ( elvileg ) szintén kertes házban fogunk lakni. Nem nagyon hiszek nekik, Pestnek még nem láttam olyan részét, ami nyugodt lett volna és nem egyfolytában a dudaszót hallod a madarak csicsergése helyett. Na mindegy, majd valahogyan ( talán ) megszokom. Mindenesetre most folytatnom kéne a pakolást, mert sehol sem állok és három óra múlva indulunk.. Ömm, ami már csak kettő. Egy órát elmélyedtem a gondolataimban, jesszusom. Nembaj, megnyugszom, még van két órám összepakolni.
- Noémi, hogy állsz?- kuncogott az ajtó mögül - Anyu szerint egy órával előbb is elindulhatunk, olyan jól állunk a pakolással. Siess, vagy itt maradsz - az utóbbi mondatot tuti nem anyu mondta, ez olyan Erikes. Rám akarja hozni a frászt, de nem fog sikerülni neki.
- Először is ne hívj így Ákos, már mondtam. Másodszor pedig remekül állok, lassan indulhatunk is - blöfföltem és elkezdtem sietősen beledobálni a legfontosabb cuccokat a bőröndbe.
- Oké, akkor szólok neki, hogy mehetünk.. Anya, Léna is kész van, tehát mehetünk! - kiabált.
- Ó, ez remek. Legalább be is tudunk rendezkedni még ma.
A többiek már mind kinn ültek a kocsiban és csak rám vártak. Nagyon türelmetlenek voltak, de hát jogosan is, mert már vagy fél ( !! ) órája ott ültek. Jaja, mondtam, hogy az előbb blöfföltem. Szóval végül én is leértem, apu berakta az én cuccaimat a bérelt költöztetőkocsiba és már indulhattunk is.
Hat fele meg is érkeztünk az új otthonunkhoz. Egész nyugodtnak tűnt a környék, jól mondta anyu. És a ház is otthonosan nézett ki. Emeletes lett a házunk és persze azon versenyeztünk Erikkel, hogy ki alszik a tetőtérben. Szerencsére két szoba is volt fenn, úgyhogy mindkettőnknek ott lesz a szobája. És a közös fürdőnk.. ( már megint ) Egész jól nézett ki a szoba és pont megfelelt a falak színe is ( halványkék ), ugyanis ez volt a kedvenc színem. Elkezdtem kipakolni a cuccaimat és kiraktam pár fotót is. Végeztem, lementem valamit vacsizni, majd kicsit felnéztem facebookra, hogy megnézzem milyen helyre megyünk táborozni. A Balatonhoz megyünk és egész jó kis szállásnak néz ki. Igaz faházak, de a fotók alapján jó lesz!
Gondolatmeneteim közben elkezdtem pakolni a legfontosabb dolgokat a táborba. Ruhák, tisztálkodási cucc...stb. Már kezdett esteledni, amikor anyu kopogott.
- Kicsim, gyere, kész a vacsora! A kedvencedet csináltam, nutellás gombócot!
- Ú, nyamiii! Köszi anyu, már rohanok is! - kiabáltam a szobámból. Majd pár pillanat múlva kirontottam az ajtón, leszaladtam a lépcsőn és anyu nyakába ugrottam.
A tesóim elég döbbenten néztek rám.. Erik, a bátyám ezt szóvá is tette:
- Ne ugrálj úgy, mint egy bakkecske! Nem hinném, hogy a táborban ezt díjazni fogják! Meg nem hinném, hogy örülnél neki, ha első nap eltaszítanád magadtól a fiúkat! - oltott be kedvesen, anya pedig erre felkapta a fejét.
Anyuról azt tudni kell, hogy ezen a téren nagyon érzékeny. Még a bátyámnál is, aki már nemsokára 18 lesz.. Fogalmam sincs miért ilyen, de szerinte nem ez a legfontosabb dolog és mást, mint például a tanulást sokkal inkább előtérbe kell helyezni. Persze ezzel egyikőnk sem ért egyet, de hát ez van. Visszatérve Erikre.. túlzottan is szeret engem beégetni. És sajnos elég sokszor adok neki erre lehetőséget, mert alapvetően egy életvidám lány vagyok, már ha nem történik olyan dolog, ami miatt tényleg szomorkodnom kéne. Viszont nem szoktam szó nélkül hagyni, aminek meg is szokott lenni a következménye és mindig kitör a "háború"
- És elmondanád nekem, hogy ezzel miért is csináltam én rosszat? Ilyen a természeten, úgyhogy ha nem tetszik el is lehet menni - kakaskodtam.
- Khmm... Mivel én is fiú vagyok, tudom, hogy mi nem nagyon csípjük a csajokban azt, ha össze-vissza ugrándoznak és túlzásba viszik a nevetést. - égetett tovább.
Amint ezt kimondta, felálltam az asztaltól és ( mivel velem szemben ült ) rámásztam és elkezdtem volna ütlegelni, csak apu ránk ordított...
- Elég legyen már gyerekek! Nem hiszem el, hogy megint veszekedtem! Hát nem elég, hogy halálra dolgozom magamat miattatok, de még ezt is el kell viselnem? Szégyelljétek magatokat! Ha még egyszer meglátom, hogy megy a háború mindkettőtöknek szobafogság! - apu elég befolyásos a családban, meg amúgy is sikeres üzletember, így a szavai hallatára csönd telepedett az egész lakásra. Annyira, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett... De nem sokáig, mert apu másodpercek töredéke alatt lecsapta idegességében. Ezek után neki is láttunk az ebédnek.. Miután végeztünk, folytatódhatott is a csomagolás... Most már mindenkinek. Én már bepakoltam a táborba a cuccaimat, és jöhetett a következő bőrönd, a család többi tagja pedig elkezdte a rakodást. Jobban mondva anyu, mert a fiúk inkább meccset néztek. Körülbelül két percig, míg anya rájuk nem szólt. Szóval azért sürgölődött mindenki, mert elköltözünk. Pestre. Az iskolám miatt, meg apu is ott kapott munkát. A bátyámnak lesz a legnehezebb, mert az utolsó gimis évére megy át egy másik iskolába. Egy tökéletesen összeszokott társaságba. De nekem sem lesz könnyű megszokni az új környezetet. Egész eddig egy békés, nyugodt falucskában éltünk egy szép kertes házban. És fele annyira sem volt szennyezett a levegő, mint majd az új lakóhelyünkön lesz. Tiszta szmog az egész. És főváros lévén nagyon zsúfolt, amit én cseppet sem kedvelek. Igaz, a szüleim azt mondták, hogy egy nyugodtabb helyre megyünk, ahol ( elvileg ) szintén kertes házban fogunk lakni. Nem nagyon hiszek nekik, Pestnek még nem láttam olyan részét, ami nyugodt lett volna és nem egyfolytában a dudaszót hallod a madarak csicsergése helyett. Na mindegy, majd valahogyan ( talán ) megszokom. Mindenesetre most folytatnom kéne a pakolást, mert sehol sem állok és három óra múlva indulunk.. Ömm, ami már csak kettő. Egy órát elmélyedtem a gondolataimban, jesszusom. Nembaj, megnyugszom, még van két órám összepakolni.
- Noémi, hogy állsz?- kuncogott az ajtó mögül - Anyu szerint egy órával előbb is elindulhatunk, olyan jól állunk a pakolással. Siess, vagy itt maradsz - az utóbbi mondatot tuti nem anyu mondta, ez olyan Erikes. Rám akarja hozni a frászt, de nem fog sikerülni neki.
- Először is ne hívj így Ákos, már mondtam. Másodszor pedig remekül állok, lassan indulhatunk is - blöfföltem és elkezdtem sietősen beledobálni a legfontosabb cuccokat a bőröndbe.
- Oké, akkor szólok neki, hogy mehetünk.. Anya, Léna is kész van, tehát mehetünk! - kiabált.
- Ó, ez remek. Legalább be is tudunk rendezkedni még ma.
A többiek már mind kinn ültek a kocsiban és csak rám vártak. Nagyon türelmetlenek voltak, de hát jogosan is, mert már vagy fél ( !! ) órája ott ültek. Jaja, mondtam, hogy az előbb blöfföltem. Szóval végül én is leértem, apu berakta az én cuccaimat a bérelt költöztetőkocsiba és már indulhattunk is.
Hat fele meg is érkeztünk az új otthonunkhoz. Egész nyugodtnak tűnt a környék, jól mondta anyu. És a ház is otthonosan nézett ki. Emeletes lett a házunk és persze azon versenyeztünk Erikkel, hogy ki alszik a tetőtérben. Szerencsére két szoba is volt fenn, úgyhogy mindkettőnknek ott lesz a szobája. És a közös fürdőnk.. ( már megint ) Egész jól nézett ki a szoba és pont megfelelt a falak színe is ( halványkék ), ugyanis ez volt a kedvenc színem. Elkezdtem kipakolni a cuccaimat és kiraktam pár fotót is. Végeztem, lementem valamit vacsizni, majd kicsit felnéztem facebookra, hogy megnézzem milyen helyre megyünk táborozni. A Balatonhoz megyünk és egész jó kis szállásnak néz ki. Igaz faházak, de a fotók alapján jó lesz!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)